Tisztelt Kollégák, kedves Diákok!

A nyár csendje után ma újra megtelt élettel az iskola, ahogy körbenéztem az aulában, mindenfelé mosolygó szempárokat láttam és sok jókedvű beszélgetést, nevetést hallottam.

Arra invitállak Benneteket, hogy nyissuk meg együtt a ME Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikumban a 2025/2026-os tanévet! Köszönjük szépen Lődár Ildikó tanárnőnek és a 10.b osztálynak a humorral átszőtt magvas gondolatokat, Jaskó Eszter tanárnőnek és Szűcs Ádám rendszergazdának a közreműködést. Így már annak a néhány kissé szorongó diáknak is könnyebb lesz az az bizonyos „iskolatáska”.

Egy tanár számára nem is lehet vonzóbb dolog, mint annak a lehetősége, hogy átadhasson valamit a hosszú évek alatt megszerzett tudásából – bevallom én ezt ma 29. alkalommal élem át, és újra ezt a pályát választanám. Mágikus érzés, ahogy látja az ember a tanítványai fejlődését: remélem, nem haragszik meg az osztályom, ha elárulom, mennyire büszke vagyok rájuk, hogy az egykori 9.-es „Katica csoport”-ból empatikus, felelősségteljes felnőttekké váltak 3 év alatt, tavaly év végén a legjobb tanulmányi átlaggal.

Külön üdvözlöm az újonnan érkezett 9.-eseket és azokat a 13. évfolyamosokat, akik gimnáziumi érettségi után most indulnak el azon az úton, amelyen nemcsak szakmát, hanem hivatást is szerezhetnek.

Mindenki arra törekszik, hogy ő személy szerint fontos legyen mások számára, esetleg híres, „nagy ember” legyen. Figyelmetekbe ajánlom ehhez Szabó Magda gondolatát:

 „Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.”

Az egészségügyi és szociális ágazat különleges. Diákjaink nem csupán tudást szereznek – hanem megtanulják, hogyan lehet segíteni mások életének legnehezebb, legérzékenyebb pillanataiban. Ez a hivatás emberséget, türelmet, empátiát és felelősséget kíván – csak az lehet igazán jó szakember, aki a szakmai tudása mellett jó szívvel hajol oda a kisgyermekekhez, beteg emberekhez és az idősekhez – mindenkihez, aki segítségre szorul.

A most kezdődő tanév érdekes, izgalmas programokat, másrész kihívást, erőpróbákat rejt:

• A belépők számára a beilleszkedést: az osztálytársak, tanárok, tantárgyak megismerését, a kis aula közösségi terének birtokba vételét: a szünetekben pingpong- és röplabda-bajnokságokat vagy a nagy aula lépcsőin való meghittebb beszélgetéseket, majd a gólyaavatót és az iskolai élet többi eseményét.

• A 10.-esek, akik végre kinőttek a „gólyasorból”, szakmai alapvizsgára készülnek gőzerővel.
• A végzős évfolyamokra komoly feladat vár: a szalagavatóra, az érettségire és a szakmai vizsgákra való felkészülés; munkába állás vagy továbbtanulás a ME-n.

Tudnotok kell, hogy minden tanár, minden oktató azért van itt, hogy segítsen nektek ezen az úton. Nem baj, ha valami elsőre nem megy. Az a fontos, hogy kitartóak legyetek, és mindig emlékezzetek arra, miért választottátok ezt a pályát.

 Kedves Kollégák!

Évről évre sokat változik a világ, a diákok – nem könnyű ezzel lépést tartani. Az alapértékeink azonban nem változtak: a szeretet, gondoskodás, hit az emberben. Dolgozzunk együtt azon, hogy diákjainkból hozzáértő, empatikus szakemberek váljanak!

Tanévnyitó ünnepi beszédemet Müller Péter gondolatával zárom: „Nem az a fontos, meddig élsz, hanem az, hogy mit teszel addig.”

A 2025/2026-os tanévet ezennel megnyitom. Legyen ez az év a fejlődés, az összefogás és az emberi értékek éve!

Tóth Éva

Intézményvezető