iskolánkról
foto1 foto2 foto3 foto4 foto5


+36 46 555 376
mail@ferenczi.hu

A Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola az ország egyik legnagyobb tisztaprofilú egészségügyi szakképző intézménye. Profiljával lefedi az egészségügyi ellátórendszer szakember szükségletét.

1957. szeptember 1-én országosan is az elsők között indult el iskolánkban az ápolóképzés, akkor még Egészségügyi Szakiskola nevet viselve. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház területén, annak egyik épületében kezdte meg munkáját az akkori tantestület.

Az elmúlt évtizedekben óriási változáson, átalakuláson ment át az egészségügyi szakképzés.

Kezdetekben 17 éves kortól 2 éves nappali tagozatos formában folyt az elméleti és gyakorlati képzés az egyre bővülő szakok bevezetésével.

Nagy változást hozott az 1975-ös év, amikor valójában létrejöttek az egészségügyi szakiskolák, még korábban a szakközépiskolák, a 18 éves korosztálynak három, illetve négy éves képzési formában, melyek egy alap szakmai képzést nyújtottak, a szakközépiskolák e mellet még érettségit is adtak.

Miskolcon, 1977-ben nyílt meg elkülönülve a Szakiskolától a Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola, az Avas alján.

Az 1990-es évek elejének törvényi változásai az egészségügyi szakképzés teljes reformját vonta maga után. Az Egészségügyi Szakiskola vezetése és tantestülete felmérte erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit, a változás veszélyeit, és elkészítette az elkövetkező évtized stratégiai tervét.

A szakiskolai képzést fokozatosan átváltotta általános, érettségit adó humán szakmacsoportos, és az érettségi utáni OKJ-szerinti 2, illetve 3 éves képzésekre. Nem kis feladat volt ez az intézmény számára, hiszen ehhez az átalakuláshoz meg kellett teremteni a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket.

Ebben segítettek az országos pályázatok, kezdetben a PHARE, majd később két világbanki programba (A, B komponens) bekapcsolódva sok támogatást kaptunk, mind a tantestület képzése, továbbképzése, mind a tárgyi eszközfejlesztést illetően.

A 90-es évek végére a pedagógusok képzettsége, szakmai és módszertani tudása is megfelelt a megnövekedett elvárásoknak. A sok továbbképzés, a külföldi tanulmányutakon való részvétel hozzájárult látókörük szélesedéséhez, az európai szakképzési rendszerhez, a jobb minőségű szakmai munkához.

1997-től egyre több európai uniós programba is bekapcsolódott az intézmény. A Leonardo da Vinci program keretében több kísérleti és mobilitás programnak is részesei voltunk, és dolgoztunk együtt 6-8 európai uniós országgal. A partnerekkel való együttműködés lehetőséget kínált az uniós országok egészségügyi és szociális ellátórendszerével való megismerkedésre.

A 90-es évek végére megvalósuló sikeres szerkezetátalakítás, szakmai eredmények, az egyre javuló szervezeti kultúra kínálta a lehetőséget, hogy elkezdjük kiépíteni minőségfejlesztési rendszerünket.

Ennek eredményességét bizonyítja, hogy a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola (1994-ben vettük fel a neves miskolci születésű pszichoanalitikus nevét) 2002-ben sikeres pályázat után elnyerte a Közoktatás Minőségéért Díj Kiválóság Kategóriájának bronz fokozatát.

2002 szeptemberében újabb nagy fordulat következett iskolánk életében, ugyanis hozzánk vonták a városban működő Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolát. Így az összevont nagy intézmény Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola néven folytatta tovább munkáját, immár két épületben, két telephellyel.

Az iskolavezetés és a tantestület számára is nagy szakmai kihívást jelentett az összevonás, mely elsősorban a szervezeti kultúrát érintette. Az elkövetkező évek feladata volt az azonos értékrend és követelményszint kialakítása mind szakmai, mind módszertani téren. Közel 5 évig tartott a két telephelyen való működés, mert 2007 februárjában hosszú, kényelmetlen építkezés után beköltözhettünk az új Szigethy Mihály úti épületünkbe. Közel egy milliárdos címzett állami támogatással sikerült felújítani, bővíteni.

A folyamatos szakmai megújulást az építkezés sem törte meg, 2005-ben – konzorciumi tagként – sikeresen pályáztunk a HEFOP-3.1.2. Kompetencia alapú nevelés, oktatás Miskolcon program megvalósítására. Hat kompetenciaterületen dolgoztunk, 12 pedagógussal. Sikerként értékelhető a javuló tanulói motiváció, a tanulói teljesítmények és eredmények számszerű növekedése.

A tantestület többi tagja bemutató órákon, továbbképzéseken tájékozódhatott az új programról, a korszerű tananyagtartalomról és az új módszerekről, akik később követőként vitték tovább a programot. A program során egyre több digitális tananyagtartalom épült be a tanítási órák menetébe, egyre többen használták a korszerű tantermekbe szerelt digitális táblákat.

Mára elmondható, hogy a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola egy korszerű, európai szintű épületben, jól felszerelt tárgyi eszközökkel, jól felkészült, magas szintű szakmai kompetenciájú tantestülettel végzi nevelő-oktató munkáját, és mindmáig nyitott az innovációra, a megújulásra, az új feladatokra.

Ennek eredményeképpen jól felkészült, szakmájukat, hivatásukat szerető szakdolgozókat adhatunk az egészségügyi ellátórendszernek.

Ferenczi Sándor (Miskolc, 1873. július 7. – Budapest, 1933. május 22.) orvos, pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője.

Kosztolányi Ferencziről ...

Állandóan valami lázas nyugtalanság volt benne, valami gyermeki kandiság, valami mohó érdeklődés.»Összevont szemöldök, hideg, éles tekintet, mely még a társaságban is figyeli az embereket«. Jaj, mennyire nem illik rá ez. Ép az ellenkezője volt.

A társaságban társasjátékot játszott. Érdekelte a nyelvészet, a színház, az ötlet, a pletyka, minden, ami emberi. Tudta ő, hogy megfigyelni a lélekelemző-órán és a társaságban csak szétszórt, laza figyelemmel lehet. Ha »szaktudós« volt, az élet szaktudósa volt. Mindig és mindenütt éppannyira nem volt szaktudós, amint az igazi költő se »költői«, csak akkor, ha dolgozik. Betegágyán az alkalmazottjával, egy vidéki leánnyal abban versenyzett, hogy ki tud több magyar nótát elénekelni és büszkélkedett, hogy ő győzött. 
Az embert — önmagát is — rejtélynek tekintette, melyet nem lehet egy-két lélektani képlettel kifejezni. Egyszer a jelenlétemben leesett szemüvege, utána kapott s úgy beleverte az asztalba homlokát, hogy kiserkedt rajta a vér. Nyilvánvalóan »tévcselekedetet« követett el. De vajon Newton, aki annyira ismerte a nehézkedési törvényt, nem éppúgy alá volt vetve neki, mint a többiek, akik nem ismerték? Egyszer rányitottam, a dolgozószobájában ült a kereveten, teljesen felöltözve és mezítláb s talpait simogatta a két tenyerével. A Babinkszky-reakciót próbálta ki önmagán. 
Mindent önmagán próbált ki, a testén vagy a lelkén, csak aztán hitte el. Nem közölhettek vele olyan valószínűtlennek tetsző állítást, hogy ne keresse benne a valószínűt s nem közölhettek vele régóta elfogadott, tankönyvekben szereplő »igazság«-ot, hogy edzett szellemével ne kételkedjék benne.

 

Kosztolányi Dezső